Andi szüléstörténete 2020.08.14.

Andi a karantén alatt kezdett el online járni kismama jóga órára hozzám. Amikor aztán ismét lehetett élőben órát tartani, egyszer csak megjelent az AUM Astorián ill. Corvinon is élőben ?? Emlékszem, mikor először megláttuk egymást a jógaközpontban, azon nevettünk keserédesen, hogy szinte látni véljük a monitor kereteit a másik teste körül, miután 3 hónapig csak képernyőn át tartottuk a kapcsolatot. Andi aztán minden képzésemre eljött, Komplex Szülésfelkészítőre és Babafejlesztő Műhelyre is. Most kaptam tőle pár napja a szüléstörténetét, amivel végtelenül boldoggá tett. Mint majd olvashatjátok, elképesztően ügyesek voltak, Andi is, a párja is, és most először hallok itt Magyarországon - a Szent Imre kórházon kívül - olyan orvos és szülésznő párosról, aki maximálisan a természetes szülést támogatta. Köszönjük szépen, Andi, hogy rögtön a szülés utáni eufóriában megosztottad velünk ezt az inspiráló szüléstörténetet, és engedélyeddel ezen a felületen is megosztom, hogy minél több kismamának adjon hitet és reményt, hogy így is lehet, főként egy szuper orvos és szülésznő támogatásával ?? Sok boldogságot kívánok Neked! ??
"Szia Éva!
Bocsánat, ha hosszú leszek. A jelmondat: a szülés, ahogyan hárman irányítottuk. :)))
Nagyon hálás vagyok azokért, amiket az órákon és a szülésfelkészítőn megtanulhattam - ugyanis ma élesben is kipróbálhattuk!! :))))
Mai napon, 37. hét 6 naposan, délután 15:55-kor megszületett Bendes-Koszti Rozina 2,9 kilóval és 51 centivel.
Múlt héten kezdett el kijönni a nyákdugó, szóval már sejtettem, hogy valami készülődik. ?? Már a tegnapi napon egész nap jóslóim voltak (a hétfői jógaóra alatt is ?? ), de gondoltam, mivel 26ára voltunk kiírva, így nagy kihívás nem ér engem.
Aztán elkezdtek rendszeresedni a fájdalmak és olyan 7-12 percenként ismétlődtek kedd hajnalban. Nem tudtam egész éjszaka aludni, voltak mikroalvásaim, de olykor-olykor iszonyatos - menstruációs görcsre emlékeztető - fájdalomra ébredtem. Még mindig azt gondoltam, ezek csak jóslók, de azért izgultam...
Hajnali 4kor aztán elszivárgott a magzatvíz, legalábbis én ezt érzékeltem. Ezt követően rögtön 5 percesre sűrűsödtek a kontrakciók. Felhívtuk a szülésznőt, mondta, hogy inkább menjek be a kórházba - ha még nincsenek igazi fájdalmaim, nem biztos, hogy bent tartanak, de a magzatvíz szivárgást a fertőzések miatt mindenképp meg kell vizsgálni.
Ekkor ért a meglepetés - megérkeztünk hajnali 5kor és hazaküldtek, a burok még egyben volt szerintük, pedig biztos voltam benne, hogy én szülésközelben vagyok. Az Uzsokiban szültem egyébként, a doki meggyőzött, hogy ne aggódjak, jöjjek vissza délután ha erősödik-sűrűsödik, intenzívebb lesz a fájdalom, de most ő nem indítaná be feleslegesen a szülést. Azért is lepődtem meg ezen a válaszon, mert pont az ügyeletében csíptem el --> két legyet üthetett volna egy csapásra, de nem tette, mondta, hogy ő inkább visszajönne a "tutira" délután.
Hazamentünk és persze minden egyre izgalmasabb lett. Ringatóztam otthon, a férjemmel kipróbáltunk pár praktikát a szülésfelkészítőről, iszonyat vicces, ugyanakkor rendkívül intim volt. Bekapcsoltam otthon a relax zenét, a férjem etetett és itatott, közben a hétre tervezett összes programomat lemondattam vele, annyira biztos voltam benne, hogy ma megszülök. ?? Nagyon jó partner volt, ő maga javasolt pár pozíciót, amikor nem tudtam beszélni.
Bementünk újra délben, amikor már elviselhetetlen volt számomra otthoni körülmények között a méhösszehúzódások sorozata. Ez még mindig csak 5 perces kontrakciókat jelentett, de 20-30 másodperces tetőpontokkal. Nagyon rosszul viseltem igazából, rosszabbul, mint amire számítottam. ?? A lábaim pl egyfolytában remegtek kontrollálatlanul maguktól, s mivel voltak korábban pániktüneteim, pont ilyen szituációk miatt aggódtam. Ezért amikor bejelentkeztünk, és CTG-re raktak, én szó szerint könyörögtem az epidurális érzéstelenítésért. Emiatt pl a labdára se tudtak ültetni, csak a felfektetett póz esett jól.
És ekkor jött az újabb döbbenet: se a szülésznő, se a doki nem javasolta az érzéstelenítést. ?? Azt mondták, minden normális, amit csinálok, és hogy annyira uralom a helyzetet, hogy semmi értelme még jobban elnyújtani a vajúdás hosszát és ők csak oxival mernék beadni együtt az epidurált, az meg nem annyira hatásos szerintük, mint a normál hüvelyi szülés az esetemben. EKKORA SZÍVÁST, pedig úgy elgyengültem volna bármilyen apró fájdalomcsillapításért. ?? De persze a férjemet is előre felkészítettem, hogy én nem akarok felesleges beavatkozásokat - és ezt ő a végletekig támogatta is.
A szülésznőnek kifejezetten tetszett a vajúdó légzéstechnikám: az S- és az Sz-hangot használtam végig, azt mondta, ezt még egyik kismamától sem látta, de nagyon jól csinálom, bejön, csak így tovább ??
Még korábban éjszaka a teljes jóga légzés is bevált, csak később már nem volt elegendő fájdalom-csillapító hatása, ugyanígy semmilyen imaginációs technikába nem tudtam belemerülni, a kórházban nem volt rá idő, összesen 5 órát töltöttem bent a vajúdó- és szülőszobán.
A kitolási szakasznál vicces volt, magyarázta a szülésznő, hogy hogy vegyek levegőt:
"Nah most Andika akkor mielőtt a vízbe szoktál merülni, úgy szívd az orrodba a levegőt!!"
Én döbbenten nézek a férjemre, ő meg a szülésznőhöz fordul:
"De hát ő nem tud úszni, víziszonya van!!!"
Szülésznő: "Ööö.... akkor nincs több ötletem." ??????
És akkor gyakoroltunk párszor kitolási légzést is... aztán egy kb félóra múlva Rozi csak úgy kicsusszant. A tolás nem egy nagy élmény szerintem... de amikor kicsúszik a gyermeked, mindenki boldog és ő felsír, mellre rakják (stb), az az érzés leírhatatlan.... ?
Gátmetszést kaptam, azt meg se éreztem, mert a kontrakciók során csak magamra és a babára koncentráltam. A végén a varrás egy kicsit kellemetlen volt... de közben és utána a gyermekünkkel lehettünk 2 órán át a férjemmel.
Most pihennem kellene, de még mindig nem tudok elaludni... életem legmeghatározóbb élményén vagyok túl.
Köszönöm a sok biztatást, bátorítást, a sok jó tanácsot!!
Remélem, sokakkal találkozunk a babás jógán is hamarosan. ??
Üdv,
Andi"



Kövess minket a Facebook-on!